1918. december 1-je Erdély történetének legsötétebb napja. Ezen a napon ült össze Gyulafehérvárott a román nemzetgyűlés és kimondta, hogy Erdély, Partium, Bánság és Máramaros „románlakta földjei” egyesülnek a Román Királysággal.
Ennek magyar részről fontos előzménye volt, hogy október 31-én lezajlottak az őszirózsás puccs azon eseményei, amelyek során a budapesti csürhe hatalomhoz juttatta Károlyi grófot és elvbarátait, élükön Jászi Oszkárral, míg ezzel párhuzamosan meggyilkolták az ország egyik legnagyobb államférfiját, Tisza Istvánt. Néhány héttel később Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztereként felkereste Iuliu Maniut, a Román Nemzeti Tanács egyik vezetőjét. Autonómiát ajánlott fel a románoknak, ám Maniu, a román tárgyalódelegáció legfajsúlyosabb tagja közölte Jászival, hogy a magyarországi románok csatlakozni kívánnak a román anyaországhoz.
Ezután elkezdődött a gyulafehérvári gyűlés szervezése 1918 novemberének közepén. A Károlyi–Jászi páros az éppen Budapesten tartózkodó Maniut biztosította arról, hogy a magyar kormány fegyveres erő odavezénylésével nem fogja megakadályozni a gyulafehérvári gyűlés összeülését. Sőt – jelentették ki –, a kormány utasítani fogja a MÁV-ot, hogy ingyenes külön vonatokat indítson azon román küldöttek számára, akik részt akarnak venni a gyulafehérvári gyűlésen.
Politikai abszurd, hogy néhány évvel később Jászi Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének főhőséhez hasonlította Károlyit, mivel gyermeki naivitással hitt a szép eszmékben. Kár, hogy saját magára nem keresett hasonlatot.
A cikkhez mellékelt kép eredetije a december 1-i gyűlésen készült.
Forrás: wikipedia.org