A trianoni tragédiától a nemzeti összetartozásig

Az első világháború egész Európát megrázta – győzteseket és veszteseket egyaránt. A vesztesek közül azonban hozzánk, magyarokhoz hasonló területi és népességvesztést szinte egyetlen ország sem szenvedett el. De milyen lépések vezettek mindehhez?

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásával a birodalom népei önálló nemzetállamok létrehozására törekedtek, miközben Magyarország politikai és katonai helyzete gyorsan romlott. A győztes nagyhatalmak egyre agresszívabb diktátumokat erőltettek Magyarországra. Mindezt tovább súlyosbította a Károlyi Mihály vezette kormányzat döntése, amely 1918 őszén leszerelte a magyar hadsereget. Ennek következtében Magyarország nem volt képes érdemi katonai ellenállást tanúsítani a területére benyomuló szomszédos hadseregekkel szemben.
A nehézségek azonban itt nem értek véget. Magyarország külpolitikailag gyakorlatilag teljes mértékben elszigetelődött, a győztesek csak diktáltak, ezért kizárólag bizonyos semleges országok segítségében bízhattak az akkori magyar politikusok. Az országot többszörösen kifosztották: előbb a kommunista diktatúra pusztított, majd a román megszállás vezetett súlyos pénzügyi és emberi tragédiához.

Ebben a rendkívül nehéz helyzetben különösen felértékelődött minden külföldi segítség. Az említett drámai események közepette Hollandia azon kevés ország egyike volt, amely nem engedte el Magyarország kezét. Hollandia ugyan feszült viszonyban állt az antant országaival, és ezért nyíltan nem foghatta pártját a magyaroknak, viszont informális csatornákon keresztül több esetben is igyekezett diplomáciai segítséget nyújtani. Holland segítséggel a magyarok már a legnehezebb években is bekapcsolódhattak a nemzetközi egyházi szervezetekbe.

Ennél jelentősebb és sokkal ismertebb volt a „holland gyermekvonatok” néven ismert humanitárius akció, amely mintegy 30 ezer magyar gyermeket juttatott el Hollandiába üdülni, hogy magukhoz térjenek az otthoni nélkülözésekből. A fentiek ugyan nem holland állami akciók voltak, de fontos, hogy a lakosság és az egyházak körein kívül az állam is jóindulatúan viszonyult a magyar ügyhöz.

Jóval Trianon után történt, de ugyanezt a szolidaritást tükrözte, hogy 1956-ban mintegy háromezer honfitársunk kezdhetett új életet Hollandiában.

Összetartozás Napja: Mit jelent ez az ünnep napjainkban?

A trianoni tragédia emlékezete a mai napig él népünk emlékezetében. De nemcsak gyászt vált ki, hanem emlékezésre is késztet, és erősíti bennünk a szolidaritás érzését a trianoni határokon innen és túl élő honfitársaink iránt. A Trianonban nemzetünkön ejtett sebek egy része a mai napig sem oldódott meg, hiszen az utódállamokban – szerencsére sokkal kevesebb alkalommal, mint 1918 és 1990 előtt – még mindig történnek jogsértések a mi kárunkra. Ezzel együtt az Európai Unióhoz való csatlakozás kétségtelenül hozzájárul az utódállamokba szorult honfitársaink helyzetének javulásához.

A szocialista Magyarország nehezen átjárható határai az Európai Unióhoz való csatlakozással sokkal átjárhatóbbak lettek, sőt Schengen miatt nemcsak a szabad külföldi munkavállalás vált könnyebbé, hanem immár a belső határellenőrzések is nagyrészt megszűntek. Magyar útlevél birtokában immár a határon túli magyarok is részesülhetnek ezekből a lehetőségekből, amelyek kihasználása mindenki számára személyes döntés kérdése.

A sokféle választási lehetőség viszont nehézségeket is jelent. Nehezíti azt, hogy magyarságunkat ebben a sokformájú világban lehetőleg közösen megéljük. Bár a személyes kapcsolattartásnak immár semmi sem áll útjában, a közösségi élmények mégis sokkal nehezebben élhetők meg a nagy távolságok miatt. Ehhez szükség van olyan szervezetekre, mint a Hollandiai Magyar Szövetség. Nekünk az a küldetésünk, hogy hollandiai és magyarországi partnereinkkel együtt segítsünk azoknak, akik mindennapi életük során Hollandiában a magyarságukhoz kapcsolódó eseményeken való részvétellel fejezik ki az összetartozás iránti vágyukat. Célkitűzésünk, hogy tudjunk egymásról, segítsük egymást és kapcsolatban maradjunk egymással.

Napjainkra a nemzeti összetartozás megélésének lehetősége szinte minden magyar számára adott. A fentiek alapján arra kérem Önöket, hogy ne feledjék: az összetartozás lehetősége önmagában még nem jelenti azt, hogy mindenki ténylegesen megéli a közösséghez tartozás érzését. Kérjük, hogy támogassák ennek a lehetőségnek a megvalósulását azzal, hogy részt vesznek rendezvényeinken, segítenek abban, hogy mások is értesülhessenek róluk, és lehetőség szerint önmaguk is járuljanak hozzá önkéntes munkával, pénzbeli támogatással vagy bármi mással, amit jószántukból fel tudnak ajánlani.

Mi, magyarok, sokfélék vagyunk, sokfelé élünk, de egy vérből valók vagyunk! Éljünk a lehetőségeinkkel és tartsunk össze!

Téglásy Sándor